🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > U > udvari kancellária
következő 🡲

udvari kancellária (ném. Hofkanzlei): bécsi központi kormányszerv, az uralkodó központi irodája. – Képviselői részt vettek a →titkos tanács ülésein, a határozatokat leírták és kiadták. Később, mikor a →titkos tanácsosság már csak c-mé vált, az ~ tanácsosai intézték az áll-ügyeket. A Habsburgok nem állítottak föl valamennyi orsz-uk részére közp. kancelláriát, mert mindegyiknek megvolt a maga kancelláriája, melyet a rendek nem engedtek megszüntetni. A különböző orsz-ok kancelláriái megmaradtak, azonban a 16. sz: a ném. birod. kancelláriában az egyes orsz-okat, így hazánkat is, 1–1 titkár képviselte, aki a kir-t udvarával mindenhová követte, s azokat az iratokat adta ki, melyeket I. Ferdinánd (ur. 1526–64) nem akart leküldeni Pozsonyba az ott működő →magyar kancelláriába. Gyakran megtörtént az is, hogy a kir. tisztán m. belügyben valamely másik kancelláriája útján adta ki elhatározásait. Ez előfordult az után is, hogy az ~t beolvasztották a ném. birod. kancelláriába. A 17. sz: ebből előbb a cseh, majd az osztr. udvari kancellária vált ki és lett önálló szervvé, sőt igazságszolgáltató hatósággá. 1690: megszüntették. **

Eckhart 1946:236.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.